Ovis jóga beszámoló 2018.11.05.

Ma végre, több hetes kihagyás után, újra együtt volt az Ovis csoport: Lili, Nándi, Bálint, Lea, Fancsi, illetve először csatlakozott hozzánk Laura és Gergő. Az első gyerekek velem együtt érkeztem, 20 perccel az óra kezdete előtt, mindenkinek akadt mesélni valója bőven. Mindenki gond nélkül, könnyedén levált anyáról is és jött be közénk. Elővettem a színes labdákat az óra kezdetéig, mindenkinek jutott egy, és mindenki boldogan labdázott. Megbeszéltük, hogy a csillárra, az ablakokra, és egymásra vigyázunk. Egyikőjük javaslatára én lettem a cseles kosárpalánk, produkcióimat, ahogy alulról-felülről szedtem le a labdákat, amik néha beszorultak, néha orron böktek, néha körbetáncoltak a karjaimon, hatalmas kacagásokkal jutalmazták a gyerekek :) Képzeljétek el, ahogy 7 kisgyerek áll körülöttem 7 féle színes labdával, mint a 7színvirág, és mindenki az én karikát formázó karjaimba próbál célba dobni, több kevesebb sikerrel :-D Kellett a 7felé figyelés rendesen :-D Szerintem ezt egész órán szívesen játszották volna, kicsit aggódtam is, hogy fogom félbeszakítani ezt a pompásra sikeredett improvizációt, de aztán a szokásos perc-visszaszámlálásunkkal sikerült őket gond nélkül az órakezdés felé terelgetni :) Laurának és Gergőnek megmutattuk, hogyan lépünk be jógaországba: az autóversenyzős OM-al indítottunk, aztán egy némával folytattuk, mert az autóversenyzős kissé brutális sikítozásba torkollott... Ma mindenkinek rengeteg energiája volt :-D A kakasossal folytattuk, ott már megkértem őket, hogy ne üldözzük ki a két kis új ovis jógásunkat, Laurát és Gergőt, szóval csak semmi durva sikítozás :-D Jobban is sikerült ez a kakasos OM :) Aztán Gömbimaci körbejárt. Mivel két új ovis jógásunk is volt ma, mindenki bemutatkozott nekik és ők is nekünk, elmondták a nevüket, a kedvenc színüket, játékukat és ételüket. Aztán megkérdeztem őket, tudják-e, miről szól a Márton nap, mert hogy hamarosan ez következik az ünnepek között. Egymás szavába vágva mesélték, hogy az oviban mit hallottak erről. Megkérdeztem, tanultak-e valamilyen Márton napi mondókát vagy dalocskát. Lelkesen dőltek belőlük a mondókák – ámbár nem mindegyik volt Márton napi :-D Így kezdődött el a mai mesénk, miszerint az erdei oviban az állatok éppen alszanak. Le is heveredtünk a szőnyegen, és mindenki megmutatta, hogyan szokott aludni. Aztán felébredtünk, és mindenki megdörzsölgette a szemecskéjét a kis mancsával. Máris versenyt kiabáltak a gyerekek, hogy ki milyen állat: volt farkas, kutya, lovacska, unikornis, kígyó, és egy csomó cica. Elmondtam az ébredező kis állatoknak, hogy nagy meglepetésükre egy csomó libuci érkezett az erdei oviba látogatóba, akik nagyon fáznak, mert reggelente már hideg van, amit ők is megtapasztalhatnak, mikor reggel oviba mennek, ugyebár. Megkértem őket, hogy énekeljük el a „Süss fel nap!”-ot a kis libáknak, hogy ne fázzanak. Olyan szépen énekeltünk, hogy fel is kelt a nap, de a kis libák még mindig fáztak egy kicsit. Azt javasoltam, mozogjunk, mert a mozgás segít, hogy ne fázzunk. Szaladgálni kezdtek a kis erdei ovisok körbe-körbe, de Nándi leült a padra, hogy ő nagyon fáradt, hát felkaptam a hátamra, és úgy szaladtunk tovább. Persze akkor Lilike is nagyon szeretett volna egy kicsit a hátamra kapaszkodni, és hát ezek után persze az egész ovis csapat. Úgy hogy futottunk még pár kört, és sorban felvettem az összes gyereket – ilyenkor vagyok hálás az ultrafutásnak, a versenyeknek, az erősítéseknek és a keményebb jóga gyakorlásoknak :-D Közben meg nem álltunk a mondókázással és énekléssel: „Sétálunk, sétálunk…”, „Megy a gőzös…”, „Ziki-zaki zakatol, megy a vonat valahol…” Amikor már kezdtek volna túlpörögni – ma egy ilyen nap volt – nekiláttunk a „Gyertek haza libuskáim!” játéknak. Én voltam az első gazdasszony, Bálint az első farkas, aztán szép sorban cserélgettük a szerepeket, mindenki nagyon lelkes volt, a végére egészen jól megtanulták a kérdez-felelek játék szövegét. Kiszámolóztunk is az „Ecc pecc kimehetsz” és „Apacuka fundaluka” mondókákkal, hogy a sok jelentkező közül igazságosan tudjunk választani új gazdasszonyt és új farkast. Amikor már éppen megint túlpörögtek volna, előkaptam a csodafegyveremet, a gyertyát. Ismét megbeszéltük, hogy gyertyát gyújtani, gyufát használni csak felnőtt jelenlétében lehet az ovisoknak. Elénekeltük az "Ég a gyertya, ég..." dalocskát körben sétálva is, egyhelyből leguggolva is, aztán együttes erővel elfújtuk a gyertyánkat. Aztán ha már lúdlábakról esett szó, lúdtalp tornát is csináltunk, libatojásokat – üveggolyókat – szedegetett mindek kis liba a lábacskájával. Karmolni kellett ügyesen, úgy fogni meg az üveggolyókat a lábujjakkal. Ehhez persze mindannyian le kellett vegyék a zoknikat – a visszavételhez némelyik gyerkőcnél kellett egy kis segítség :) Azután libatojásokat – pingpong labdákat - kellett fújni erős tüdővel a terem egyik végéből a másikba. Ezt is nagyon szépen és lelkesen végezték a gyerekek. A legvégén az elmaradhatatlan Gumimacira még ugráltunk kötél felett, és másztunk kötél alatt. Aztán már söndörödtünk is a szőnyegre, mindenki lehuppant a kedvenc színes felhőcskéjére, amin kedvére heverészhetett és lazulhatott egy kicsit. Vettünk egy mély levegőt a felhőcskénkbe, hogy az még magasabbra emelkedhessen velünk, és S hanggal kifújtuk a levegőt, leeresztettük a felhőcskénket, és visszaérkeztünk a terembe. Egy szép OM-al zártuk az órát, kis nasika, kis ajándék, és futhatott mindenki az anyukájákhoz :)



Kövess minket a Facebook-on!